Kimberly szemszöge
Ragyogó napsütésre ébredek. A nap ragyog, én viszont rohadok.Belül fáj. Nagyon fáj.Mikor mindennek rendben kéne lenni akkor történik mindig valami. Sosem leszek már boldog. De mindez hiába. Akármennyire fáj ezt nem mutathatom. Dolgoznom kell. Eldöntöttem hogy "minden oké' lesz,ha már csak látszat is. Nem fogok egy tuskó miatt szenvedni. Harcolnom kell! Nem adhatom fel!
Mosolyt festettem arcomra, és kicsászkáltam a fürdőszobába. De hát a tükörbe nézve nem azt láttam amit szerettem volna.
-Bedagadt vörös szemek,szanaszét mosódott smink,s össze-vissza álló haj.-
Ez így nem lesz jó. Zuhany alá álltam és gyorsan megmostam meggyötört testem,majd hajamat.
Amint végeztem magam köré tekertem egy kendőt,és a hajammal kezdtem el foglalatoskodni.
Megszárítottam ,amit enyhe fürtök készítése követett. A sminkem nem volt annyira hangsúlyos tus,szempillaspirál,enyhén rózsaszínes rúzs.
Lementem a konyhába,reggelim elfogyasztása után,MacBook-omon kezdtem el böngészni.
Megakadt a szemem egy cikken amiben a nevem volt található.Sürgősen rákattintottan,a cikkben ez állt:
''Kimberly Parker (18) és volt barátja Benjamin Edwards (23)a napokban szakítottak. Nem tudjuk a pontos okát,viszont arról tájékozódtunk,hogy legjobb barátnője Bella Adams (19) keze is benne lehet ebben az egészben.Részletesebb információhoz a későbbiekben próbálunk hozzáférni''
Ezmiez? Idegesen csaptam le laptopom tetejét,és járkálni kezdtem a házban.Honnan tudták meg ilyen rövid idő alatt? Mutatkoztak együtt? Hát persze-csaptam a homlokomra.- Tegnapi bál,amire nem mentem el. A székemre rogytam,arcomat kezembe temettem. Itthon gyötörtem magam,minthogy segítettem volna a rászorulókra. Kimerly miért vagy ilyen hülye?
-Ez lesz az!-kiáltottam fel,és rohanni kezdtem a hálószobám felé.
Előkerestem egy csekket és egy tollat,amint sikerült megcímeznem táskámba tettem,amit a vállamra vettem és siettem le a lépcsőn. Gondosan bezártam az ajtót,kulcsaimat is betettem a táskába és indultam is.Nagy mosollyal az arcomon léptem ki az utcára,és indultam dolgozni.
***
Munkába menet végig éreztem magamon valaki tekintetét,azzal nem foglalkozva mentem tovább. Stúdióba érve megnyugvás érte testem, ha valaki követett is itt már biztos nem lehet bent. Recepción belépőkártyámat felmutatva mentem át a terembe,ahol a képeket készítjük.
-Kim-kiáltott Ryan a fotós.
-Szia-mosolyogtam rá halványan.
-Hogy viseled?
Aha,hogy már ő is tudja. Szuper!
-Hát amint látod elég jól.-mosolyogtam még mindig.
-Akkor jó! Kezdhetjük?
-Persze!
Kezdetét is vette a fotózás,aminek témája nagyon tetszett. Szuperek voltak a ruhák,és a képek is viszonylag jól sikerültek. Visszaöltöztem saját ruhámba,elköszöntem és indultam is,vagyis indultam volna. A stúdió előtt a jól ismert fekete BMW ácsorgott.
Gyors léptekkel indultam a hazavezető irányba,nem törődve az engem követő járművel. Elég távol voltunk már, mikor a kocsi motorja hirtelen megállt ajtócsapódás,majd lépteket követő futás hallatta magát.Gyorsabbra vettem a lépkedéseimet már-már futottam,viszont ügyetlen voltam és elestem egy kőben. Az üldözőm kihasználva az előnyt rohanni kezdett,karomnál fogva felrántott, számat befogva ráncigált az autóhoz, és hanyagul bedobott hátra. Ami ott fogadott.Hát azt senkinek sem kívánom.
Karomat a kárpithoz bilincselte,gúnyos mosollyal arcán fordult hozzám.
-Mi van drága, csaknem félsz?
-Ben kérlek.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Ne esedezz itt nekem! Szenvedni fogsz.Nagyon szenvedni fogsz!
-Miért? Én csaltalak meg? Én tiportalak földbe? Én hazudtam hónapokon keresztül? És akkor még nem szenvedtem eleget? Ezen mi nem elég?-ordítottam a képébe.
A döbbenet. Tisztán látszott az arcán. Utána már valami mást lehetett rajta észrevenni.
Szánalmat talán?
-Nem szenvedtél eleget. Viszont most elengedlek! DE figyelni fogom minden lépésed.Nem lesz nyugtod,mindig félned kell!-mondta határozottan.Kioldozta karomat,az autó megállt.
-Menj.-suttogta némi megbánással hangjában.
Én pedig kiszálltam, és rohanni kezdtem a házunk felé,ami bizony nem volt messze. Kanapéra rogyva zokogásba kezdtem. Újabban álomba sírtam magam.
