Prológus

Megcsalt. Szavaival földbe tiport. Csak egy játék voltam számára.Akit akkor vesz elő amikor szeretne,és eldob amikor megun. Eljátszotta hogy szeret,eljátszotta hogy fontos vagyok neki.Magába bolondított,majd jól átvert. Csúnya volt Tőle. Mélyre zuhanok,már-már a legalján találom magam. Még mindig szeretem,de őt ez nem érdekli. Hiányzik minden egyes porcikája. Őszinte szerelmet adtam,ő pedig ezt kihasználta.Talán sose szeretett,csak játszott? Talán ez már sohasem derül ki. Életemet adtam volna érte.Itt sírok, siratom minden egyes együtt töltött percünket. Mély depresszióba zuhanok.Már tudom,hogy rég más ágyában tölti az éjszakáit. Bár ez akkor sem volt mindig máshogy,mikor velem volt. A legjobb barátnőmnek hitt személlyel.
Egyedül vagyok.Se családom,se barátaim egy magányos házban.Ezek után mi lesz?
Vajon megbízhatok még valakiben?
Lesz akit újra szeretni fogok?
Talán belehalok a fájdalomba, mint Vörösmarty Szép Ilonkája?
 Bár lenne valaki,akivel ezeket ki tudnám beszélni..De nincs,az egyetlen ember akiben megbíztam a szerelmemen kívül hátba szúrt. A szerelmem meg segített neki.Mit tegyek? Öljem meg magam? Kinek hiányoznék? Őszintén szólva senkinek,mert senkim nincs.Apám egy autóbalesetben távozott,anyám elmegyógyintézetbe,ahonnan valószínűleg sohasem kerül ki. Testvéreim messze laknak,jómódú család,akikkel egyáltalán nem tartom a kapcsolatot.Néha belátogatok az őrült anyámhoz,aki apám halálát nem tudta feldolgozni.Nincs senkim. Miért éljek? Viszont a gondolataim nem elég erősek hogy cselekedésre bírjanak.. Elhagyott minden erőm, a sírás kiszipolyozta a testem.És elaludtam.
Fájó szívvel,meggyötört testtel.

Ha érdekel Kimbery története,csupán csak tarts velem.